Legyen szó fagyott hóról, vagy ónos esőről, pár fontos tippet hoztunk.
Az ónos eső az a meteorológiai jelenség, amely nem kérdez, csak lecsap, a város egyetlen nagy jégpályává válik, ahol mindenki potenciális műkorcsolyázó, de senki sem készült fel a kűrre. Ilyenkor az első és legfontosabb tanács: lassan. Nem sietünk, nem rohanunk, nem hisszük el magunkról, hogy „engem ez nem érint”. De igen, érint – leginkább a farcsontunkat. A kéz a zsebben helyett inkább szabadon, hogy legyen mivel egyensúlyozni, a telefonnyomkodás pedig határozottan halasztandó, mert a „csak egy pillanatra lenézek” könnyen végződik egy teljes testtel bemutatott hátraarccal.
A megfelelő lábbeli ilyenkor nem divatkérdés, hanem túlélési stratégia: a sima talpú cipő az ónos eső természetes ellensége… vagyis inkább legjobb barátja. Ha tehetjük, kisebb léptekkel haladjunk, kissé előredőlve, mintha láthatatlan szatyrokat cipelnénk mindkét kezünkben. És ami talán a legfontosabb: ha mégis elindul a nem tervezett breaktánc, ne hősösködjünk. A jég nyer, mindig. A méltóságot pedig majd felszedjük később – ha nem is a járdáról, legalább a meleg szobában, egy bögre forró tea mellett.
